Volver

Újra itthon!
Furcsa volt hazajönni, de immár elmondhatom hogy véget ért az EVS projektem és spanyol kis kalandom...úh ideje valami hasznosat tenni itthon :)
Megérkezéskor a legfurcsább a -10fok különbség volt, éjszaka talán még több :) de ehhez szerintem elég gyorsan hozzászoktam... Első napokban még szinte fel se fogtam hogy hazajöttem: barátokkal, rokonokkal találkoztam és végül megleptem anyukámat, aki mit sem sejtett arról h előbb hazajöttem :)

Most a karácsony előtti időszakot már szerintem a mézeskalács tömeges gyártása mellett pihenéssel fogom tölteni, és januártól újult erővel vágok neki egy újabb kalandnak.

Köszönöm mindenkinek, aki segített hozzájutni ehhez az élményhez, a barátaimnak és rokonaimnak...Remélem nemsokára hasonló élményekről indíthatok majd egy következő blogot... :)

Addig is mindenkinek kellemes ünnepeket és sikeres új évet!

Su

Jornadas Informativas

Tegnap megtartottuk első tájékoztató napunkat az EVS-ről és a kulturális cserékről... :))) yeapppp :)

Bemutattuk az egyesületet, elmeséltük hogyan lehetnek önkéntesek illetve hogyan vehetnek részt egy ifjúsági cserében és levetítettük az Ania által korábban készített videót is, ami az itteni korábbi önkéntesek véleményét mutatja be: http://www.youtube.com/user/AsociacionIngalicia?blend=5&ob=5#p/u/0/-LBPsWltY5M

Összességében szerintem jól sikerült és a résztvevők is lelkesnek tűntek.

Jövő héten a németországi munkalehetőségeket és az ottani életet mutatjuk be Stefi segítségével. Remélem erre is sokan jönnek majd.

My jorney so far…

• Hol vagy? Kikkel? Hogyan jutottál ki? Kik segítettek?
A Coruna, Spanyolország - egy kulturális ifjúsági egyesületnél , két olasz egyesületvezető és egy önkéntes társaságában (októberben a régi lány helyére egy új lengyel lány érkezett), később érkezett egy német lány is 3 hónapra. Segítőkészségben nincs hiány, mindenkitől kaphatsz segítséget, csak kérni kell. :)
A kijutásban az otthoni szervezetem segített, de mindenekelőtt meg kellett írnom a CV-m és a motivációs levelemet, majd kiválasztanom azokat a helyeket egy véget nem érő listából, ahol tetszettek a projektek.
• Mit szóltak a barátok és a család? Mivel töltötted az utolsó estét?
Minden hirtelen történt, amíg fel nem szálltam a gépre nem voltam biztos benne 100%-ig hogy jönni akarok, így szerintem mindenkit meglepett a hirtelen váltás. Feltételezem hiányzom az otthoniaknak, mint ahogy ők is nagyon hiányoznak nekem :) Az utolsó estét a barátommal töltöttem, egy új, könnyebb bőrönd után futkostunk, mert a változatosság kedvéért túl sok cuccot pakoltam be :)
• Milyen volt a megérkezés? Ki jött ki a reptérre eléd? Milyen a lakás? Kikkel laksz?
A repülőút után fáradtan érkeztem, de tele optimizmussal és nagyon örültem, hogy itt lehetek. A reptérre kijött elém Simona és Nino az egyesülettől, akik elvittek a szállásra, majd mivel pénteken érkeztem a hétvége elég unalmasan telt egyedül…
A lakás ahol először laktam egy idősebb nénié, az egyik szobában ő lakott, a másik üres volt érkezésemkor. Ahova átköltöztem lakás, az az iroda felett van az óváros központjában, 5 szoba van és ketten lakunk itt a lengyel lánnyal, a lakás tökéletes, azt leszámítva, hogy alig van benne bútor és nincs rendes fűtés.
• Kikkel találkozol a project során?
Ha az irodában töltött időt nézzük, akkor a fent leírt személyeken kívül szinte senkivel - annak ellenére hogy ifjúsági szervezet vagyunk, szinte sosem jön be senki az irodába.
Ha az irodán kívüli életet nézzük, rengeteg külföldivel és nyitott, érdekes emberrel találkozok nap mint nap. :) Coruna tökéletes hely a fiataloknak…
• Mit tehetsz ha nem érzed jól magad? Kihez fordulhatsz támogatásért?
Amióta megérkezett az új önkéntes lány, van kivel kibeszélni az irodában történt sok hülyeséget. :) Azonban arra már rájöttünk , hogy az olaszainkkal nincs értelme beszélni, mert semmi sem fog változni, meg se hallgatnak minket, csak azt hallják meg, amit megakarnak…
• Hol találsz támogatásra? Ki tud segíteni neked?
A helyiek és az itt megismert többi önkéntes illetve itt élő külföldi sokat segített.
• Mit tehetsz önmagadért?
A félidős kiértékelésről visszatérve rájöttem, hogy lehet nekem is változtatnom kell a hozzáállásomon, ha el akarok érni valamit az itt töltött idő során. Az eddigi elvesztegetett időt talán úgy tehetem jóvá ha megtalálom a hangot az olaszainkkal és igyekszem az egyéni projektjeimet megvalósítani. A projektem javításáért úgy tudok a legtöbbet tenni, ha az irodában töltött időt megpróbálom jobbá tenni. Szeretnék egy kiértékelést tartani az összes eddigi élményemről őszintén az olaszainknak, ami remélem nemcsak nekem segít javítani a helyzeten, hanem egyúttal a későbbi önkénteseknek is hasznos lehet.
• Mik a legjobb emlékeid és miért?
Kayaktúra Aniaval, Islas Cies az unokatesómmal, Monte San Pedro sárkányozás és portoi borkostoló a barátommal, Meet up péntekek, bulizás Kingával, Rebeccaval és Cloéval – szerintem nem kell magyarázni miért :)
• Mik a legrosszabb emlékeid és miért?
Általánosságban az irodában töltött idő, mert unalmas, nem érzem hogy hasznosat csinálunk, nem találtuk meg a hangot a főnökeinkkel.
• Hogyan viselkedtél és hogyan kellett volna viselkedned ebben a helyzetben?
Úgy érzem pozitívan, segítőkészen álltam hozzájuk, azonban a motiváltságom alábbhagyott. Többet kell beszélnem velük, ahhoz hogy megoldást találjunk erre, mert ez a viszony mindenkinek kellemetlen.
• Mi lepett meg a legjobban és miért?
Az itteni munkastílushoz nehéz alkalmazkodni: a majd holnap és a hely ráérünk erre még hozzáállás sokszor okozott meglepetést a projektem során, sosem tudom mire számíthatok, mert itt semmilyen ígéretet nem lehet készpénznek venni.
• Hogyan növelheted a pozitív tapasztalatokat?
Pozitív hozzáállással, segítőkészséggel, több energia befektetéssel…
• Mit tanulhatsz a negatív tapasztalatokból?
Megtanultam a váratlan helyzetekre gyorsabban reagálni és nem mérgelődni rajtuk, hanem egy gyors megoldást keresni.
• Mit tanultál a projekt során, milyen szituációban? Hogyan tudod ezt a gyakorlatban felhasználni?
Hogyan reagáljak gyorsan a váratlan helyzetekre; megismertem egy egyesület működésének mindennapjait és a hozzájuk kapcsolódó EU-s projekteket. Remélem lehetőségem nyílik egy otthoni egyesületnél alkalmazni a szerzett kapcsolatokat és tapasztalatokat.

Mid-term evaluación y Rascafría, Madrid

Nemrég jöttem vissza Madridból, ahol a projektemből kifolyólag részt kellett vennem egy kiértékelésen. Számomra rendkívül érdekes volt, mivel eddig nem hallottam hasonló cipőben járó emberkék történetét – vagy legalábbis nem ennyiét egyszerre. Volt két magyar résztvevő is illetve egész sokan voltak németek. Nagyon sok érdekes projektről meséltek, pl. volt egy észtországi lány, aki vakokkal foglalkozik (elkíséri őket bevásárolni, étterembe, postára…). A pár nap alatt egész jó kis csapat kovácsolódott össze, főleg abból kifolyólag hogy egy kis faluban voltunk a hegyekben, Madridtól kb. 1,5 órára – nagyon szép környék volt, de remélem legközelebb ha ilyen helyre jutok lesz időm kicsit túrázni is, mert ez most nagyon hiányzott.
A kiértékelés során mindenféle szempontok alapján sorra vettük kinek mennyire tetszik az adott feladat, amivel foglalkozik. Nagyon sok mindent végiggondoltam ez alatt az idő alatt és a legfontosabb, amit tapasztaltam az az volt, hogy az EVS tökéletes azoknak akiknek nincs korábbi munkatapasztalata és az egyetemről kikerülve külföldön akarnak elsőként a „munkaerőpiacra” lépni, mert van idejük szórakozni, bulizni…. Ami hozzáteszem nekem is nagyon tetszik és összességében nem is bántam meg, hogy kijöttem ide, mert óriási tapasztalat volt megismerni rengeteg új, érdekes embert, felfedezni egész Spanyolországot… Azonban azt a pluszt, amit számomra az önkéntesség jelent itt sajna nem kaptam meg. A projektem maga szerintem nem igazán említésre való, sokszor éreztem azt, hogy minek is csinálom, minek vagyok itt – mert nem segítek ezzel senkinek, nem érzem azt hogy hasznosat tennénk itt… de ugyanakkor azok a barátok és tapasztalatok, amiket e félév alatt szereztem semmivel sem összehasonlíthatóak… Otthon mindig az volt a problémám, hogy nincs elég időm önmagamra és itt, ahol mindenki számára egyértelmű, hogy nem azért él, hogy dolgozzon, valami mégis hiányzott… Elsősorban az, hogy ha már az irodában kell ücsörögnünk, miért nem lehet értelmes feladatokkal eltöltenünk az időt? miért nem fejleszthetjük saját ötleteinket és projektjeinket? miért van az, hogy jobb kamu-melókkal tölteni az időt, mint az általunk javasolt ötleteket megvalósítani és ezáltal fejleszteni mind a szervezetet mind önmagunkat? Ezek számomra olyan kérdések, amiket remélem a még hátralévő időben sikerül megválaszolni... Lehet én vártam ettől a projekttől túl sokat?!
Mindenesetre nemrég szereztem egy általános kérdőívet, amit igyekszem lényegre törően, tényeket közölve megválaszolni, annak érdekében, hogy objektív képet fessek arról hogy az Ingaliciánál eltöltött önkéntesség általában mit is jelent: (következő postként publikálom...)

Ami eddig történt :)

Az Ingaliciánál eltöltött eddigi idő során rájöttem, hogy bár mindig a nyughatatlanságom vezet újabb és újabb változatosság, kihívás felé, ezt sajnos itt sem sikerült megtalálni... Nagyon sok mindennel foglalkoznunk, de az irodában töltött átlagos hétköznapok elég unalmasan teltek eddig... Az elmúlt hónapokban az EVS és Leonardo programok iránt érdeklődő fiataloknak próbáltunk iránymutatást adni arra, hogyan tudnak kiigazodni a pályázás labirintusában. Kapcsolatainknak köszönhetően 2007 óta sok fiatalt sikerült már eljuttatni európai fogadóhelyekre, úgymint Anglia, Írország, Németország, Lengyelország, Olaszország... Emellett mikor megérkeztem már félkész állapotban volt az új honlapunk, amit feltöltöttem tartalommal és elkezdtük népszerűsíteni a folyamatban lévő projekteket amolyan blog-honlap formájában, az ehhez szükséges oldalakat igazából mindenki könnyen elérheti; de itt szükség volt arra hogy a népek kicsit mozgósítva legyenek, mert nem nagyon akartak tevékenyen részt venni , nem beszélve arról hogy sok ifjúsági szervezet van Corunaban, ezért nem mindenki minket keres meg... Így nem maradt más hátra, minthogy minden alkalommal igyekezzünk megragadni a figyelmet és nemcsak a honlapon, hanem egyúttal a facebookon is mindig közzétegyünk minden új EVS helyet illetve kultúrcserére lehetőséget adó projektet. Közben mivel grafikus is vagyok, egyre többet foglalkoztam az egyesület kiadványainak elkészítésével... készítettem egy brosúrát az indítandó nyelvi kurzusokról, melyet az egyetemen és a város különböző részein is szétszórtunk... majd megkértek további brosúrák elkészítésére is, pl. magáról az egyesületről illetve mikor elköltözött az iroda annak nyitórendezvényére is készítettem 1-1-et, de a mai napig nem tudom mért ezeket sosem használták fel...bár megjegyzem nyitórendezvény sem volt soha :) Így a lelkesedésem kicsit alább hagyott... kicsit úgy éreztem a kommunikáció nem működik túl jól az olaszaimmal, majd mikor az új lengyel lány megérkezett ő is elkezdett neheztelni 1-2 dolog miatt, aminek nagy kibeszélő délután lett a vége...kicsit úgy éreztem kamu-melókat adnak nekünk és semmi értelmeset nem kell csinálnunk, úh miután egyre több időt töltöttünk az irodában a projektem egyre unalmasabbnak kezdett tűnni... azonban miután ezt elmondtuk nem az lett a megoldás, hogy jobban belevontak minket a feladatokba, hanem szimplán több szabadidőt kaptunk :) bár valljuk be - végülis ezzel mi csak jól jártunk... így nekem is több időm maradt élni a kis életem itt és a saját munkáimat csinálni :) Jahh és volt egy vicces feladatom is: miután mondtam hogy szeretek festeni, megkértek hogy fessen le az új iroda külső ablakait :) hát valjuk be én nem teljesen erre gondoltam festés alatt, de azért jobban örültem ennek mint a szg előtt ülésnek és a napsütésben egész jó kis mókának tünt ezt megcsinálni :) Nemrég pedig megkértek arra, hogy a belső helyiség egyik falára (ami jelenleg sötétzöld színben pompázik) fessek valami érdekeset...ez az ötlet mindig is vonzott...már gondoltam arra is hogy a nyaralónkban csinálok valami hasonló falfestést, úh ez most egy jó lehetőség arra hogy kikísérletezzem a lehetőségeket :) ha kész lesz mindenképp postolom :) Amúgy mindezeken kívül a szokásos feladatomként megmaradt a "sajtófigyelés", ami alatt ebben az esetben azt értem hogy több oldalon és a feedly-s profilunkon keresztül folyamatosan csekkolom az újdonságokat...ez igazából tetszik, mert mindig találok valami olyat ami engem is érdekel és még nekem is jól jöhet... pl. ezért jó szerintem az EURODESK leveleit is folyamatosan nézni, mert sosem tudhatjuk mikor találunk rá egy új partnerre, egy olyan projektre ami amúgy elkerülte a figyelmünket... illetve bármikor tehetünk fel kérdéseket mi is Európa-szerte szervezeteknek minket érdeklő kérdésekről.... Továbbá ha visszajöttem a mid-term tréningemről beindul az egyesület mozi klubja, ami még régebben az én ötletem volt és most végre 3 hónap után (hát igen errefelé lassan őrölnek a kerekek :)) úgy néz ki lesz is belőle valami. Bár érdekes, hogy ehhez is gyűjtöttem ötleteket egy film-mániás spanyol barátom segítségével :), de úgy néz ki az én ötleteimet megint skippelték és a saját fejük után mennek...azért remélem jó móka lesz.... de erről majd még később részletesebben... Nos hát röviden összefoglalva ezzel foglalkozunk... Most azt hiszem ideje ellépnem, mert holnap irány Madrid :)))))

5 EMAX Vilagarcia

Az október végi hétvégét kis önkéntes csapatunk (Anastazjaval és Stefanival, a lengyel és a német lánnyal) Vilagarciaban töltöttük, mivel itt rendezték meg az 5. EMAX-ot, ahol fiatal szervezetek népszerűsíthették magukat kis standokkal... Készült róla egy video is, amit itt találtok:
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=9f2_YIMZPhM